Kedves Olvasó, ne várjon tőlem itt könnyekig megható lírást az együtt töltött évekről, szép és kevésbé szép percekről. Tudom, hogy hozzá tartoznak az öreg állattal kapcsolatos gondolatainkhoz, de ezeknek bennünk kell élniük, nem itt a papíron tanácsot adva, hogy hogyan "éljék meg"!
Bennem is ott vannak ezek a gondolatok, de most egy másik, egy racionálisabb gondolatvilágot szeretnék Önök elé tárni.
Legelőször is azt a megmásíthatatlan biológiai tényt, hogy a kutyák átlag életkora rövidebb az emberénél. Embernek kutyát tehát többször kell elsiratnia, mint fordítva. Ezt- mert tény, így alkotta a Természet el kell fogadnunk, méghozzá attól a pillanattól fogva, hogy magunk mellé vettünk egy kölyökkutyát.
Az, hogy a kutya eljut az öregkorig, egy adomány, egy szerencsés szépség de valahol egy dac is, velünk, emberekkel. A kutya életét nem elsősorban az öregség veszélyezteti, hanem mi, emberek. Az öregség természetes folyamat. Azok az okok, amik nem engedik megöregedni a kutyát, jóval korábbi pusztulását idézik elő, nem természetesek. S legnagyobb részt az ember hibái.
Nyugodtan kimondhatom, hogy jóval több kutya halálát okozza ma baleset, mérgezés, megelőzhető fertőző betegség vagy hanyagság, mint az, hogy elérte a kutyaéletkor felső határát. Kevés kutyának adja meg Anubis Isten azt a kegyet, hogy megöregedjen.
Nekünk kutyatartóknak és állatorvosoknak, abból a szemszögből kell megvizsgálnunk most a folyamatot, hogyan tehetjük egészségesebbé, széppé és fájdalommentessé ezt a korszakot. Főként azokat a pontokat kell keresnünk, melyekkel már jóval fiatalabban megelőzhetők lesznek az öregkori problémák.
Szembe kell néznünk azzal a ténnyel is, hogy sok esetben nem a gyógyítás, hanem a tünetmentesség, fájdalommentesség, egy-egy betegséggel való karbantartott együttélés lehet csak a célunk. A folyamatot, az öregedést nálunk erősebb hatalmak programozták kutyánk és a mi életünkbe is, tehát az örök élet ígéretét sem mi tudjuk kimondani.
Kutyáink várható életkora fajtánként más. Egyenkénti felsorolásuk lehetetlen, az általános tendenciák szerint a nagytestűek élete rövid, vannak, akik az ősibb fajták életét jövendölik hosszabbnak. Való igaz, uszkárból, tacskóból gyakoribb a tizenöt éven felüli, de láttam már nem egy német juhászt is. Nagy általánosságban azt mondhatjuk ki, hogy nyolc-tíz éves kor felett számolnunk kell az időskori jellegzetes kórképekkel.
Elsőként a szív megbetegedéseit kell említeni, melyek sokfélesége között messze elsőként a szívbillentyű megbetegedései szerepelnek. A billentyűk hiányos záródása a keringés elégtelenségével járhat: előbb-utóbb jár is. Előbb-utóbb, azaz sokszor a betegség már jóval korábbi, minthogy látható tüneteket okozna. Az állatorvos sokszor jóval a tünetek jelentkezése előtt, egyszerű hallgatódzásos vizsgálattal tudja megállapítani, noha a szervezet a betegséget még kompenzálja, tüneteket nem mutat. Amikor és ez kiszámíthatatlan, mikor megszűnik ez a kompenzáció, kiegyenlítés, jelentkezek a jellegzetes elváltozások. A fáradékonyság, teljesítménycsökkenés mellett a köhögés, főként a reggeli köhögés a jellegzetes tünet, később a hátulsó lábvégek nem fájdalmas, hideg duzzanata jelentkezhet, mely a vérpangás, elégtelen keringés első jelei.
Kimenetelében rosszabb jóslatú, amikor a folyadékpangás a has megnagyobbodásával jár, a hasüregben halmozódik fel a folyadék. (Sok hasonló kórkép is lehet, a hasűri folyadékfelhalmozódásnak más okai is előfordulnak!)
A kezelés nem gyógyítható kutyában a billentyűcsere megoldása nem elterjedt hanem segítő, a szervezet kompenzáló képességét erősítő. A szívizomzat teljesítményét növeljük, a szív ritmusát szabályozzuk, a működést segítő anyagok egyensúlyát beállítjuk s mellette a folyadékot vizelethajtókkal eltávolítjuk. A betegség folyamatos kezelést, beállítást igényel, állandó ellenőrzés mellett hosszabbítható meg az állat élete. Ha a felismerés korai, akkor sok évvel.
Az idős kor gyakori gondja a vese teljesítménycsökkenése, melynek oktanában gyulladásos, vagy elfajulásos betegsége azaz kórokozó, akár régebbi fertőzések nyomai, méreganyagok, táplálkozási tényezők szerepelnek. A vese sokáig bírja, felére csökkent teljesítménye mellett még az állat tünetmentes. Egy bizonyos határ alatt viszont feladja: az állat állapota majdnem óráról-órára válik válságossá. A korai felismerés alapján kezdett diéta, folyadékterápia éveket jelent a kutya életének.
A veseelégtelenségek jellegzetes tünetei a fehérjevizelés, lesoványodás, szőrhullás, sajátos szag főként szájszag és fekélyek a szájüregben.
Jellegzetes öregkori tünetek az izületek elváltozásai. Kopások, felrakódások, gyakran gyulladások okoznak látható, fájdalmas, de az állat életét nem veszélyeztető állapotot. Jól beállított folyamatos vagy eseti kezeléssel (pl. terheléskor, időjárási frontkor) fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő anyagokat használunk. Törekszünk arra, hogy azok mellékhatásai ne okozzanak egyéb betegséget sajnos, sok hatékony szer ezt is megteszi. Jó eredmények érhetők el az újabb, a porcokat regeneráló és az izületeket szinte "olajozó" mellékhatás nélküli készítményekkel, melyek kagylókivonatot és zselatint tartalmaznak.
Sajátos mozgásszervi betegség a hosszútestű, rövidlábú kutyák ú.n. tacskóbénulása. A csigolyák közötti porc megbetegedése okozza a gerincből kilépő idegek összenyomatását, mely a hátulsó testfél mozgászavarával, részleges vagy teljes bénulásával jár. A kezelés sokrétű, gyógyszeres, műtéti illetve fizikoterápiás beavatkozások hozhatnak eredményt és persze nagy fokú türelem.
A veszélyeztetett fajtáknál a megelőzés a fontos: a túlkondíció és a lépcsőn járás elkerülése.
Az idős kori bőr elváltozásai között a fokozódó szemölcsfejlődésnek nagy jelentőséget nem kell tulajdonítanunk. Az őszülést, mely a pofákon kezd jelentkezni, természetesnek mondhatjuk. Nem így a szőrhullással, korpásodással járó képeknek, melyeknek általában egyéb szervi okai vannak. A vese működészavarát már említettük, de hasonló elváltozások léphetnek fel a hormonális szervek megbetegedéseinél. A pajzsmirigy, a mellékvesék, a hasnyálmirigy vagy a petefészek elváltozásait majdnem törvényszerűen követik bőr és szőrelváltozások is. Minden esetben pontos vizsgálatot és az oknak megfelelő kezelést igényelnek.
Az öreg kutya látászavaraiban, szembetegségeiben ugyanígy lehetnek más szervi okok jellegzetes pl. a cukorbetegség. Előfordulhatnak ilyenkorra látászavart is okozó örökletes szemelváltozások, de gyakoriak a szem szerkezeti elemeinek öregedéséből adódó gondok, leggyakrabban a lencsehomály, vagy a szaruhártya homálya. Részletes vizsgálatot, az alapján történő kezelést igényelnek vagy egyszerűen csak vigasztalást nem minden esetben van remény a gyógyulásra.
Idős korban a táplálkozás külön figyelmet igényel. Könnyebb emészthetőséget, kevesebb zsírbevitelt, megfelelő rosttartalmat és kevesebb csontot. Az idős korra kifejlesztett tápok speciálisan elégítik ki ezt az igényt megfelelő ásványi anyag és vitamin bevitellel, kímélve a vesét. Súlyát tekintve a kutya súlyát, kondícióját alapkérdésnek tartjuk! Az idős korra elhízott állat szíve, izületei, veséje jóval nagyobb terhelést kapnak. Mondhatom, hogy az elhízott kutya élete rövidebb lesz: nagy hiba a hasán keresztül szeretni! Fogyókúrával, fogyasztó tápokkal, s az asztal alatt adogatott finom falatok elkerülésével évekkel többet élhetnek, mint ezzel a sajátos szeretettel!
Figyelmet igényel a fogazat: fő helyen a fogkő, mely kellemetlen szaggal, fájdalommal és a fogak elvesztésével jár. Időnként le kell szedetni a kutya érdekében.
Gyakran találkozunk székelési zavarokkal. Az ok lehet a túl sok csont, a lassabb bélműködés. Erről beszéltünk az étrendnél. Lehet ok a végbélmirigy teltsége, gyulladása és az ezzel járó fájdalom. A végbélmirigy idős korban nehezebben ürül karbantartásában kérjük az állatorvos segítségét. Kan kutyánál a székelési zavar oka lehet a prosztata megnagyobbodása, gyulladása. Az elváltozás kitapintható, kezeléssel karbantartható. A székelési zavarok esetén diétát és enyhe hashajtást is ajánlunk az oki kezelés mellett.
Idős korban gyakran sajnos egyre gyakrabban kerülünk szembe a daganatos betegségekkel. Változatosságuk, oktanuk, rendkívül szerteágazó, bármely szervrendszer célpontjai lehetnek. Áttételeik ritkán kivédhetők, s sajnos, az állatorvos eszköztára kisebb, mint az embergyógyászaté. Sokszor ők is tehetetlenek. Sebészi és gyógyszeres kezelésekkel lassítható folyamatok is vannak: talán a korán felismert emlődaganat tartozik a legkevésbé baljós kimenetelűnek.
Ennél a betegségcsoportnál merül fel leggyakrabban a kérdés: enyhíteni vagy végleg megszüntetni az állat szenvedését. Sajnos, az idős kor gondolataiba ennek is helyt kell adnunk. Az állatorvosok az életért harcolnak mégis néha ki kell mondanunk vagy kimondatnunk a Gazdával a végső szót. Nem szépek ezek a gondolatok, de az értelmetlen szenvedés még szörnyűbb. A döntést az állattal, az élettel szembeni felelősségünk és tisztességünk hozza meg.
Az idős állat több odafigyelést igényel. Az állatorvosi vizsgálatok alkalmával hívjuk fel a figyelmet megfigyeléseinkre és kérjük meg az állatorvost a noha azok még tünetmentesek, de kezelést már igényelnek. A korai felismeréssel nagyobb bajt kerülhetünk el!
Most, amikor a karácsonyfa alatt Ő is megkapja az ajándékot labdát, műcsontot, új pórázt gondoljunk bele, hogy rajtunk is múlik: még hány együtt töltött Karácsonnyal ajándékozhatjuk meg egymást!