www.doglove.hupont.hu

Kutyanélkül lehet élni , de nem érdemes!

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Legendák hőse, gyerekek kedvence: a skót juhászkutya

Az igazán népszerű kutyafajták ? német juhászkutya, rottweiler stb. ? tetszetős küllemük mellett szimpatikus belső tulajdonságokkal is rendelkeznek; például olyan intelligens juhászkutyaként kezdték pályafutásukat, mint a collie.

"A skót hegyekben életképtelen lenne a juhász a collie-ja nélkül. 20 ember kellene ahhoz, hogy egyetlen kutya munkáját elvégezze. Igazából a kutya keresi a család kenyerét, ugyanakkor hálás minden falatért, amit odavetnek neki. Sem az éhség, sem a megterhelés, sem a legrosszabb bánásmód nem tántorítja el gazdája oldaláról, akit panasz nélkül követ minden bajban és szükségben". A collie-ról egyébként még ma is számtalan legenda kering.

Egy ilyen történet Yarrow, a birkatolvaj históriája, melyet korabeli bírósági dokumentumok is alátámasztanak. Valamikor 1772-ben történt, hogy egy skót faluban nap mint nap eltünedezett egy-egy birka a juhászok nyájaiból. Senki sem tudta, hová lettek, mígnem egy nap hazatért egy eltűntnek hitt anyajuh, aki szarván egy  hét mérföldre lakó paraszt billogját viselte. Az ügy azonnal bíróság elé került, hiszen akkoriban, akárcsak a vadnyugaton a lótolvajra, a birkatolvajra halálbüntetés várt. A Murdison nevű vádlott birtokát alaposan átkutatták, majd juhásza társaságában börtönbe vetették, 186 birka ellopásának vádjával. Murdison váltig állította, hogy a juhok maguktól mentek hozzá, azonban mindenki tudta, hogy egy birka nem kóborol el 10 mérföldnyi távolságra otthonától. A vádlott végül bevallotta, hogy kutyája követte el a lopásokat, természetesen az ő parancsára. A kutyának egyedül kellett az idegen nyájat szétzilálnia, majd a kiszemelt juhot leválasztania és hazaterelnie gazdájához. Még azt is megtanulta, kogy ne az országúton, hanem rejtett ösvényeken terelje zsákmányát. Az ügyirat szerint Yarrow-t gazdájával együtt felakasztották. (Milyen szerencse, hogy a hazai pit bull-törvény bizonyos szakaszai csak a kutyákra vonatkoznak...)

Mitől collie a collie?

Collie-történelem

A XIX. század történéseiről, a fajta modern tenyésztésének kezdeteiről azonban már jóval többet tudunk.
Az első kutyakiállítást Angliában 1859-ben rendezték, de ezen még nem szerepeltek juhászkutyák. 1860-ban viszont már külön osztályuk volt a pásztor- és juhászkutyáknak, öt indulóval. Az első helyen egy nőstény végzett, akit "tiszta fajtájú skót szuka" megjelöléssel állítottak ki. Kb. 10 évvel később már külön osztályban szerepeltek a rövid, illetve hosszú szőrű juhászkutyák. 1871 fontos évszám a fajta történetében. Ekkor bukkant fel egy birminghami kiállításon a híres Old Cockie, aki a modern collie ősatyjává vált. Ezen a bizonyos kiállításon két collie kan keltett feltűnést, a már említett Old Cockie és Old Mec. A győztes Old Mec lett, de a közönségnek inkább Old Cockie tetszett jobban, s a sajtó is sokáig foglalkozott az esettel. Egy évvel később Old Cockie-t álnéven állították ki, s így inkognitóban, Cocky Boa álnéven azonnal győzni kezdett, s modern tenyésztés fontos meghatározójává vált. Old Cockie 1863-ban született, s mellette még két másik kiválasztott kannal indult a tenyésztés. Marcus 1870-ben született Skóciában, igazi munkakutya volt. Trefoil Írországban született 1873-ban, s az angol kennel klub megalapítója, S. E. Shirley tenyésztette. Old Cockie lányát, Maude-t Trefoillal pároztatták, ebből az alomból született 1879-ben egy igen jelentős champion kan, Charlemagne. Old Cockie-nak még kicsi, lelógó füle volt, Charlemagne-nak viszont már a ma elvárt magas tűzésű füle volt. Charlemagne fia, Metchley Wonder szintén champion lett, s vele indult a nagy colli-üzlet. Tulajdonosa a fedeztetési díjakból csinos kis vagyont szedett össze; Metchley Wonder egyik fiát 1000 angol fontért vették meg Amerikában. Az Ormskirk Emmerald nevű kanért már 1300 fontot fizettek.

A skót juhászkutya népszerűségéhez hozzájárult maga Viktória királynő is, akinek több collie-ja is volt. A királyi levéltárban több dokumentum is található a királyi udvar kutyáiról. Egy Bruce nevű ebet 1844-ben felföldi juhászkutyaként említenek; a királynő Sunmore grófnőjétől kapta.

Az 1920-as években alakult két híres kennel, mely igen nagy befolyással volt a fajtára, a Westcarr és a Ladypark. 1947-ben született minden idők egyik legnagyobb sztárja, ICH Lochinvar of Ladypark. Tíz éves korára már kétszeres Cruft?s győztes volt. A hatvanas-hetvenes évek három sztárkutyája Dazzler of Dunsinane, Royal Ace of Rokeby és Ramsey of Rokeby volt. Sok-sok mai collie vezethető vissza e három kutyára.

Sajnos a minél szebb kutyákat akaró és minél több kiállítást megnyerni vágyó szenvedélynek hamar jelentkeztek a mellékhatásai: Minden idők egyik legszebb kanjáról, Anfield Modelről feljegyezték, hogy ijedős volt, és nem mindig viselkedett előnyére a ringben. (Mintha csak napjainkról lenne szó...) E jellembéli hiányosságok óriási méreteket öltöttek a Lassie-láz kitörésekor, s ez a probléma napjainkban sem tűnt el.

A collie jelleme, ápolása

A colliekat nem szabad megkötni, megláncolni. Terelőkutyaként képes naponta 60 kilómétert is lefutni, ezért célszerű nagy, de bekerített területen vagy tágas kennelben tartani. Egy másfél méteres kerítést még könnyedén átugranak, ajánlott a legalább 1,8 méteres magasság.

Az engedelmességi gyakorlatok megtanulása nem okoz gondot a collie-nak. Azonban lágy bánásmódot igényel, s gyors korrekciót, ha megértette, de összekeverte a tanultakat. Egyébként ragyogóan ki tudja találni, hogyan is lehet elkerülni egy feladatot. A küllemre való tenyésztés ellenére a mai skót juhászok sokat megőriztek őseik tulajdonságaiból, így bizonyos területeken kiváló munkakutyává válhatnak. A simaszőrű collie alkalmas fogyatékos emberek segítésére. A collie-t általánosan használják szociális és terápiás kutyaként, beteglátogatóként kórházakban, szociális otthonokban. Alkalmas kereső- és mentőkutyának is.

Hosszú szőrzete rendszeres ápolást igényel. Heti egyszeri átfésüléssel elkerülhető a szőrzet összetapadása.

Ajánlatos havonta egyszer fürdetni. A rövidszőrű collie ápolása temészetesen jóval egyszerűbb. Nemcsak fedőszőre rövidebb, de aljszőrzete is vékonyabb.

A collie-k átlagosan 12-16 évig élnek.

Standard

Általános megjelenés: Egy nagy méltósággal és szépséggel ellátott kutyát mutatunk be, ahol a részleteket sem szabad elhanyagolni az összkép kialakításánál.

Jellemző tulajdonságok: A test felépítése az erőtől, aktivitástól formált, mentes az otrombaság és durvaság minden nyomától. Legfontosabb az arc kifejezése. Megfigyelhetjük a lényeges jellemző tulajdonságokat, így épül fel a szem nagyságán, alakján, ívén, elhelyezkedésén és helyesen tűzött, jól hordott füleken keresztül az agykoponyai rész tökéletes kiegyesnsúlyozottsága és összetétele.

Idegrendszer: Barátságos, idegességnek és agresszivitásnak minden nyomától mentes.

Fej és agykoponya: A fej szépsége különleges fontosságú, a fejet a kutya méreteivel összefüggésben kell vizsgálni. Akár elölről, akár oldalról nézve a fej hasonlít egy szépen metszett, tompított, sima külső vonalakkal rendelkező ékhez. Az agykoponyai rész sima, oldalról fokozatosan elkeskenyedik, egyenes vonalban a fülektől a fekete orrcsúcsig, anélkül, hogy a pofacsontok kiálljanak és a tépőfogak vékonynak és hegyesnek hassanak. Profilból megfigyelhető, hogy az agykoponya felső vonala és az arcorri rész egyenesen, párhuzamosan egymással haladnak és egyforma hosszúak. Így választódnak el egy könnyű, de mégis érzékelhető stoppal két részre. A belső szemzugok közötti egyenes középpontja (amely egyben a jól elhelyezkedő stop közepe is) adja a jól kiegyensúlyozott fejhossz középpontját is. A sima, jól lekerekített tépőfogak vége tompa, de sohasem lehet négyzetes, téglalap alakú. Az alsó állkapocs erős és jól formázott. Az agykoponya mélysége a szemöldöktől az alsó szegélyéig nem lehet túl nagy (mély). Az orrcsúcs alapvetően fekete.

Szemek: Nagyon fontos, lényeges szempont: a szemek adják a kutyának a szeretetteljes, kedves kifejezést.

Közepesen nagyok (semmiképpen sem lehet nagyon kicsi), kissé ferdén elhelyezkedő, mandulaformájú és sötétbarna színű (blue-merle kivételével, ahol a szemek gyakran ? egyik vagy mindkettő ? részben vagy egészen kék, vagy kék-foltosak, kékes árnyalatúak). A szemek kifejezése nagyon intelligens, figyelő állapotban élénk, éber tekintetű.

Fülek: Kicsi, sem túl közel, sem túl távol tűzöttek egymástól az agykoponyán. Nyugalmi állapotban visszahajtott (hátrahajtott), de mihelyt valami felkelti a figyelmét, előre és felfelé fordítja (ez azt jelenti, hogy megközelítőleg a fül alsó kétharmada felfelé irányul, míg egyharmad része ? felső ? természetes módon előrehajlik, egészen a törésvonal vízszintes vonala alá).

Fogazat és harapás: A fogak megfelelően fejlettek legyenek. Az állkapocs erős, tökéletes, szabályos ollóharapással. Ez azt jelenti, hogy a felső metsző fogsor hézag nélkül az alsó fogsorra nyúlik, és a fogak az állkapocsban függőlegesen állnak.

Nyak: Izmos, erős, arányos hosszúságú és jól ívelt.

Első rész: A vállak ferdén helyezkednek el és jól szögeltek. Az első lábak egyenesek és izmosak, miközben a könyök inkább befelé, mint kifelé forduló, nem túlságosan erős csontokkal.

Törzs: A vállmagassághoz viszonyítva kicsit hosszabb, erős hát, enyhén ívelt, az ágyék felett. A bordák jól íveltek, a mellkas mély, amellett a vállak (lapockák) mögött széles.

Hátsó rész: A comb felső része izmos, a jól szögelt térd alatt száraz, inas. A csánk mélyen álló és erővel teli.

Mancsok ? ujjak: Ovális, jól párnázott talpak. A lábujjak az első lábakon (mancsokon) jól-, a hátsókon kevésbé csontosodtak és szorosan egymás mellett állnak.

Farok: Hosszú, az utolsó csontízület (csontvég) legalább a csánkig érő. A kutya nyugalmi állapotában mélyen, egy kissé felfelé ívelten tartott. Izgalmi állapotban, figyelő helyzetben feljebb tartva állhat, de soha nem kerülhet a hát fölé.

Mozgás, járásmód: A mozgás félreismerhetetlen, jellegzetes jegye a fajtának. Egy jó testfelépítésű kutya könyökei sohasem fordulnak kifelé, annak ellenére, hogy az első lábak mozgás közben aránylag távol vannak egymástól.

Kötött, keresztező, vagy guruló járás semmiképpen sem kívánatos. Hátulról nézve a hátsó lábak a csánktól lefelé párhuzamosan állnak, nem szorosan egymás mellett. Oldalról nézve a mozgás folyamatos. A hátsó lábak erővel teltek, nagy, elmozdító rugó erővel. A kimondottan térölelő járás (lépés) nem kívánatos, a járásmód könnyed és minden nehézségtől mentes legyen.

Szőrzet: Jól illeszkedik (illik) a test körvonalához, nagyon sűrű. A fedőszőr sima, kemény tapintású. Az aljszőrzet puha, bundaszerű és nagyon sűrű, csaknem eltakarja a bőrt. A sörény és a nyakon a gallér dús. A pofarészen, orron lévő szőrzet sima és rövid. A fülek végén ? csúcsnál ? rövid, ahogy közeledik a fül tűzéséhez, nagyobb a szőrzet. Az első lábak jól borítottak szőrrel ? zászlósak, a hátsó lábak a comb felett dúsan borítottak, lefelé azonban rövidebb szőrzettel. A farok nagyon dúsan borított szőrrel.

Színek: A három elismert szín: cobolyszín fehérrel (gold-sable, világos aranytól a telt mahagóniig, vagy árnyalt cobolyszín); tricolor (fekete, cserszínű rajzolatokkal); blue-merle (világos ? ezüstös kék, fekete, vagy feketén márványozott rajzolatokkal). Mindegyik felsorolt színváltozat mutathat több-kevesebb, a collira jellemző fehér rajzolatot.

Méretek: Kanoknál, 56?61 cm; szukáknál, 51?56 cm.

A felsorolt szempontoktól való minden eltérést hibának kell tekinteni, amit az eltérés súlyának megfelelően kell bírálni, értékelni.

A collie speciális betegségei

o "Collie-orr" ? pigmenthiányos, elfekélyesedett orrkárosodás

o CEA (Collie Eye Anomaly): Colli-szemanomália ? Vizsgálatok szerint az egyedek 95 százaléka hordozza átörökítően a lehetőségét, vagy maga is szenved ebben a betegségben, amely gyakran vakságot okoz

o PRA (Progressio retinalis atrophia) ? előrehaladott szemideghártya sorvadás, vakságot okoz.

o Nodularis granuloma episcllerokeratitis ? daganatos szem-ínhártya-szaruhártya gyulladás. Sok collie-orrú kutya egyben ebben a betegségben is szenved.

A csípőízületi diszpláziát illetően a collie szerencsés helyzetben van, mert e betegség előfordulása igen ritka e fajtánál.

A Lassie story

Ázsiából az Újvilágba: az Aranyláz kutyája

A husky

Mint az élet oly sok más területén, az amerikaiak a kinológiát illetôen is kiválóan használták ki és fejlesztették tovább a Kelet, jelen esetben Ázsia termékét: a kelet-szibériai csukcsi törzs szánhúzó kutyáit. A szibériai szánhúzó kutyák Amerikába érkezése, pontosabban hozatala, a századforduló táján kitört Aranylázhoz kapcsolódik. Lévén a kutyaszán az egyetlen használható szállítóeszköz a mostoha idôjárási körülmények miatt, igen nagy volt az igény a szánhúzó kutyák iránt. Mindenféle-fajta kutyát, mely az Egyesült Államok és Kanada területén csak fellelhetô volt, munkába fogtak, de közülük igen kevés felelt meg a kemény alaszkai követelményeknek.

Az ember versenyszellemének köszönhetôen, melybe persze évszázadok óta az állatokat is bevonta, érkezett az alaszkai Nome városába Goosak orosz prémkereskedô szibériai kutyákból álló fogata, hogy részt vegyen az elsô All-Alaska Sweepstake szánhúzó-versenyen. Számos kisebb, helyi verseny után az e célból 1907-ben alakult Nome-i Kennel Klub 1908-ban szervezte az elsô nagy össz-alaszkai versenyt. A Nome és Candle közötti táv 408 mérföld volt, a gyôztest pedig 10 ezer dollár várta a célban. Goosak kilenc kutyája nem nyűgözte le a Nome-i közönséget. A kicsi, 40-52 font súlyú jószágokat egyszerűen csak szibériai patkányoknak csúfolták. Helyi ellenfeleik jóval nagyobb, hosszabb lábú kutyák voltak. Goosak Louis Thrustrup-t vette rá, hogy fogata hajtója legyen. A csapat esélye a gyôzelemre a rögtönzött fogadóirodákban száz az egyhez volt, ennek ellenére bámulatos versenyzéssel Goosak csapata harmadik helyen ért célba, hajszál híján megnyerve a versenyt. Nome-ban a versenyt követôen az a hír járta, hogy a szerencsejátékosok közbelépése miatt lett csak harmadik a fogat. Állítólag ha Thrustrup nyert volna, összeomlik a Bank of Nome. Goosak egyébként a verseny után egy helyi szôrmekereskedônek, Charlie Madsennek adta el a kutyáit. A szibériai huskyk, bár nem nyerték meg a versenyt, mély benyomást tettek az alaszkaiakra. Fox Ramsay képviselô például ? a fiatal skótnak bányászati érdekeltségei voltak Nome-ban ? a versenyt követô nyáron Szibériába utazott és a Kolima folyónál hatvan kutyát vásárolt, a legjobbakat, akiket csak megkaphatott.

1910-ben, a harmadik Sweepstake versenyen Ramsey három csapatot indított. A fogatok hajtója John Johnson, Charlie Johnson és maga Ramsey volt. Mikor John Johnson ezen a versenyen felállította az örök rekordot (74 óra és 14 perc 408 mérföldön) és maga Fox Ramsay lett a második, egész Alaska csodálata a kis szibériaiakat övezte. Ettôl kezdve a szibériai huskyk hatalmas népszerűségnek örvendtek.

Amundsen, norvég felfedezô is egy Nome-i bányászt, Jafet Lindenberget kereste meg, mikor az Északi Sarkhoz tervezett expedíciójához kutyákra volt szüksége. Az expedíció után a nagyrészt szibériaiakból álló fogat Leonard Seppalához, Lindenberg alkalmazottjához került, hogy fônökének versenyezzen velük. Az izmos kis norvég nemcsak megnyerte az utolsó 3 All-Alaska Sweepstake-t, de megdöntött számtalan rekordot is, Alaszkában és azon kívül egyaránt. Az idôk során Seppala neve szinte a szibériai husky szinonimájává vált.

Nome lakosai egyébként a szibériai huskyknak köszönhették életben maradásukat: 1925 telén, mikor diftéria-járvány tört ki, kutyafogatok nélkül valószínűleg kihalt volna az egész város. Nome-ban ugyanis alig volt oltóanyag, a legközelebbi város pedig, ahonnan a készleteket pótolhatták volna, Anchorage volt. Innen a Nome-tól 296 mérföldre fekvô nenanába még ugyan eljutott a szérum vonaton, de a maradék 658 mérföldet a kutyaszánokon kívül senki sem tudta volna megtenni. Akkoriban a légi közlekedés még igen csak gyerekcipôben járt, a 80 mérföldes sebességű szélben, hóviharok közepette lehetetlenség lett volna felszállni. A kutyaszánok egymást váltva juttatták el a szérumot Nome-ba. Az utolsó váltó hajtója Gunner Kasson volt. Balto nevű vezérkutyájával az élen, február 2-án, 5:30-kor ért Nome-ba, éppen idôben érkezvén, hogy a szérum megakadályozza a járvány továbbterjedését. A Nenana és Nome közötti utat a korabeli amerikai posta 25 nap alatt járta be. A ?szérum-váltó? ugyanezt a távolságot 5 és fél nap alatt tette meg. A leghosszabb távot Leonard Seppalának kellett megtennie, 340 mérföldet, szemben a többiek 53 mérföldes szakaszával.

Seppala eredeti szibériai kutyák leszármazottjaiból álló fogatával az 1920-as években a szibériai huskyt és a szánhúzást népszerűsítô körutat tett az Egyesült Államokban. Továbbra is versenyzett New England-ben és Kanada keleti részén, újból és újból bizonyítva a szibériai huskyk nagyszerű képességeit a helyi versenykutyákkal szemben. Seppala részt vett az 1932-s Olimpián is (Lake Placid, New York), ahol a szánhúzás bemutató szám volt. Idôközben egyre többen vettek kutyákat Seppalától. Mikor utolsó, a New York-i Madison Square Garden-beli bemutatójáról 1927 januárjában visszatért Alaskába, a New Hampshire-i Wonalancetben maradtak kutyái, Arthur Walden kennelében. Késôbb egy Poland Springs-i versenyen találkozott Mrs. Rickerrel, akivel 1927 és 1932 között közös kennelt működtettek (Seppala/Ricker kennel). Seppala híres vezérkutyája, Togo, utolsó napjait Mrs. Rickernél töltötte, és számtalan gyerekkönyvben szerepelve népszerűsítette fajtáját.

A szibériai husky hivatalos elismertetésében hatalmas szerepet játszott a Chinook és a Monadnock kennel.

A New England-i hajtók és úttörô  fajtakedvelôk 1930-ban szerezték meg a fajtának a hivatalos AKC elismerést, s megalapították az Amerikai Szibériai Husky Klubot 1938-ban. Az elsô standardot 1932 áprilisában publikálták az AKC lapjában, a Pure Bred Dogban. A legelsô regisztrált huskyk többsége Julian Hurley (Fairbank, Alaska) Northern Lights kennelébôl kerültek ki, akárcsak az elsô AKC Champion husky, Northern Lights Kobuck.

 

A

Az alapító kennelek közül leginkább a Chinook és a Monadnock maradt annál a célkitűzésnél, hogy olyan kutyákat tenyésszen, melyek nemcsak kiállításokat, hanem szánhúzó versenyeket is nyernek. Ha napjainkban különválasztva beszélünk a kiállítási és verseny huskyról, ne felejtsük el, hogy e két tenyészet nemcsak a legtöbb show-kennel alapító vonalait adta, hanem koruk számos vezetô versenycsapat is az ô kutyáikból állt össze. E két kennel tulajdonosnôje, Mrs. Seeley és Mrs. Demidoff, egyben minden idôk legeredményesebb nôi hajtója is. Fogataik kiemelkedô vezérkutyái szinte mindig kiállítási championok is voltak.

Napjaink kiemelkedô tenyész- és kiállítási sztárjai a Monadnock huskyk mellett elsôsorban az Innisfree és a Kontaki kennelbôl kerülnek ki. Az elsô, idáig egyetlen husky, aki best in Show lett a híres Westminster Show-n, Ch. Innisfree Sierra Cinnar. 1998-ban az AKC regisztrációja szerint a szibériai husky a 18. Legnépszerűbb fajta volt, 21.078 regisztrált egyeddel. (Elsô a labrador retriever, 157.936 regisztrált egyeddel.)

A szibériai husky nemcsak attraktív külsejű, de elragadó természetű kutya is. Gyengéd, de nem hízelgô. Ez a szelíd természet a múlt öröksége: a csukcsik kutyáikat nagy becsben tartották, a legkiemelkedôbb egyedek a családdal együtt laktak, a gyerekeiket pedig a csukcsik a kutyákkal való játékra ösztönözték. Manapság is megfigyelhetjük azt a speciális vonzerôt, amit a huskyk és a gyerekek gyakorolnak egymásra. Intelligenciája bizonyított, de független szelleme olykor azért kifoghat gazdája leleményességén. Sokoldalúságánál fogva kellemes társa lehet a legkülönbözôbb korú és érdeklôdésű embereknek is.

Számtalan jó tulajdonsága ellenére azonban nem mindenki számára az ideális kutya. Mivel kifejezetten társas lény, kutyák vagy emberek állandó társaságát igényli. Ha ön egész nap dolgozik, és lakásában csak egy kutya számára van hely, ne vegyen szibériai huskyt.

A husky, bármilyen szorosan is kötôdik családjához, idegenekkel szemben is barátságos, sem félelmet, sem gyanakvást nem mutatva. Ha szenvedélyes hűségre, egyemberes kutyára van szüksége, ne vegyen szibériai huskyt.

Nem rendelkezik ôrzô-védô tulajdonságokkal, még ha a természetét nem ismerô tudatlanok esetleg meg is rémülhetnek megjelenésétôl, arckifejezésétôl. Ha agresszív testôrre van szüksége, ne vegyen szibériai huskyt. Más kutyákkal szemben barátságosan viselkedik, de ha megtámadják, kész és képes is megvédeni magát, az agresszort pillanatok alatt lerendezve.

A szibériai husky A fajta eredete A szibériai huskyk történelme mint a legtöbb kutyafajtáé több ezer évre nyúlik vissza azonban a többi fajtától eltérően szinte semmilyen írott vagy más tárgyi emlék nem maradt fent róluk, egészen az 1800-as évekig. A fajta eredetileg  Kelet-Szibériában közelebbről a    Csukcs és a Kamcsatka félszigetén volt őshonos és az itt lakó törzsek háziasították majd tenyésztették őket ez az időszak kb ie. 9000-6000 közé tehető. Írásos emlék is azért nem maradt ránk egészen a XIX. sz. elejéig, mert ezek az eszkimó népcsoporthoz tartozó törzsek szinte ősközösségi szinten éltek és így nem ismerték az írást sem. Egy másik probléma a fajta történetének kutatásában, hogy az információk egy része szőrmekereskedők és vadászok beszámolóin alapul, aminek hitelessége igencsak megkérdőjelezhető. Tudni kell azt is, hogy a csukcsi népcsoportnak csak azon része foglalkozott a fajta tenyésztésével, amely a tengerhez közel eső partmenti sávban élt.   Egy husky sok "arca"       A fajta     Amerikai buldog, a méltatlanul mellőzött ős   Az amerikai buldog története mentes a megszokott ?sikersztoriktól?. Ez a kemény munkában edzett fickó a mai napig a Nemzetközi Kynológiai Szövetség (FCI) által el nem ismert fajták közé tartozik, holott eredete a régmúltba nyúlik vissza. Ráadásul anatómiai anomáliáktól, méretbeli hiányosságoktól vagy túlzásoktól mentesen, a mai napig talán legtisztábban őrzi a ?buldogság? lényegét, és azokat a nemes erényeket, melyeket oly nagy becsben tartottak az őt ismerő és elismerő emberek.   A buldog-dinasztia leszármazása a 400-as évekre tehető. Ekkortájt kezdett elkülönülni a nomád törzsek által Angliába hozott nagytestű, vaddisznó- és medvevadászatokra használt, masztiff jellegű kutyákból egy olyan típus, melyet a buldogok őseinek tekinthetünk. Mivel ebben az időben ismeretlen volt a ?hobbikutyázás? fogalma, csak azoknak a kutyáknak volt helye a nap alatt, akik hasznos munkát végeztek. Természetesen a klasszikus értelemben vett tenyésztés is ismeretlen volt, inkább amolyan funkcionális szaporítás folyt, azaz csak a munkára legalkalmasabb, legrátermettebb és bizonyítottan jó egyedeket szaporították. A mészárosok ? akiknek a buldog születését köszönheti ? általában nagytestű, veszélyes állatok között dolgoztak, melyek a ?siralomvölgy? felé tartva különösen csekély hajlandóságot mutathattak az együttműködésre. Ezért leginkább olyan kutyáknak vették hasznát, melyek megkönnyítették a vágóállatok hajtását, valamint képesek voltak az esetenként kitörő, elszabaduló nagytestű patások megzabolázására. Az általuk előszeretettel használt kutyák harciasságukkal, kitartásukkal és nem utolsósorban legendás fogáskészségükkel vívták ki elismerésüket, s a középkorban mészároskutyaként tesznek róluk említést. Az angol nyelvben később pedig találóan a ?bull? (bika) és a ?dog? (kutya)? szavak összevonásával, már buldogként aposztrofálták őket.   Kemény kenyérkereset Egy 800-1200 kilós bika egy lábára nehezedő súly nem csekély; ha ezt megszorozzuk néggyel, elképzelhetjük, hogy akkoriban a buldogokra micsoda ?szelekciós nyomás? nehezedhetett. Ezek az állatok ráadásul félelmetes testi erejük mellett időnként veszettül ingerlékenyek, különösen, ha életüket érzik veszélyben, és nem kevés kurázsi kell ahhoz, hogy ilyenkor valaki útjukat állja. A kor buldogjai azonban nem rettentek meg a kihívástól. Hogy külön tanították-e rá, vagy az ösztönök által vezérelt tapasztalat késztette őket, hogy a bika érzékeny orrát célozzák meg, nem tudni, mindenesetre ha egyszer fogáshoz jutottak a barom megfékezésére alkalmas egyetlen testrészen, akkor nemigen mondtak le róla. Persze nem is nagyon volt más választásuk, hiszen ha eresztenek, rögtön egy súlyos szarvpár és két betonkemény, vaskos csülök támadásával nézhettek volna szembe, melyeknek egészségromboló hatását szükségtelen különösebben ecsetelni? Mindehhez rettenthetetlen bátorság, kemény, atletikus fizikum és satuszorítású állkapocs szükségeltetett. Tévedés ne essék: még mindig a ?munka-buldogról?, az amerikai buldog közvetlen őséről beszélünk. A mai angol buldog még pajzán gondolat sem volt ekkoriban. A buldogot tehát remek adottságai ismertté tették, aminek köszönhetően beszippantotta a kor ?szórakoztatóipara?, és az egyre-másra divatba lendülő állatheccek (harc bika, medve, vaddisznó stb. ellen), valamint kutyaviadalok gyakori résztvevőjévé vált, mely szerepből aztán idővel kiszorították a buldog?terrier keverékek. Az állatviadalok betiltásával és az ipari forradalom térnyerésével megváltozott körülmények hatására lassan kezdte elveszíteni népszerűségét, és a XIX. század közepére egyre inkább háttérbe szorult az óhazában. Még a divatba lendülő kutyakiállítások sem hozták vissza régi nimbuszát, mivel az úri közönség köreiben viharos gyorsasággal terjedő, mopsszal keresztezett, zömök, gacsos lábú változata vezette a népszerűségi listákat, mely később az angolok nemzeti jelképévé vált. Igen, az angol buldogról van szó, mely az eredeti munka-buldog karikatúrájaként inkább szórakoztató, mulattató jelenségnek számított.   A mindennapok hőse Mindeközben az amerikai buldog máshol kereste a boldogulást. Az 1700-as években Amerikába induló tömegeknek ismét szüksége volt kemény, kitartó munkájára. A meghódított Újvilág kezdetben talán még barátságtalanabb hely volt, mint amit a westernfilmek ?poros borostáig érő whiskygőz? hangulata sugall. Akkoriban az indiánok még nem fogyasztottak ?tüzes vizet?, így semmi nem akadályozta őket a telepesek ötletszerű halomra nyilazásában, és a spanyol és francia konkurencia támadásai is állandóan napirenden voltak. A fajta ekkor élte második aranykorát: portára vigyázott, marhákat felügyelt, nagyvadra vadászott, rabszolgákat őrzött és viadalokon is részt vett. Egy-egy jó kutya igen komoly értéket képviselt. Az amerikai polgárháború azonban megint csak partvonalra kényszerítette a buldogot, és a vesztes déli oldal ? ahol legtovább használták eredeti funkciójában ? lenézett, ?proli? viadorkutyájaként kezelték. Az 1960-as évektől már délen is csak nagy ritkán lehetett velük találkozni, és szinte a kihalás szélére sodródott. Végül a fajta néhány lelkes híve összegyűjtötte a megmaradt kutyákat, és gondos tenyésztői munkával sikerült megőrizniük az utókornak. A széles közönség a 80-as években köszönthette viszont az ekkor már amerikai buldogra keresztelt régi-új fajtát, és az évtized második felében ismertsége, népszerűsége ismét emelkedni kezdett, sőt tenyésztése már Európa több országában is folytatódott, és napjainkban is zajlik.   Nem egyszerűen kutya, velejéig buldog Sorozatos mellőzöttsége ellenére az amerikai buldog mindmáig őrzi ősei örökségét, és rendelkezik mindazokkal a kiváló tulajdonságokkal, melyek a ?buldog-leszármazottakat? mindig is magukénak tudhattak. Jellemzően két sebességi fokozata ismert: megrendíthetetlen nyugalom és elsöprő lendület. Alapjáraton az amerikai buldog végtelenül kiegyensúlyozott, nyugodt vérmérsékletű kutya, aki képes egész délután szemlélődve heverészni a teraszon, ám ha olyan esemény történik, mely veszélyt hordozhat magában, azonnal ötösbe kapcsol, és teljes sebességre pörög fel. Ez a kettősség igen veszélyes ?egyveleget? alkotna, ha idegrendszere nem volna olyan stabil, mint amilyen. Szerencsére azonban az amerikai buldog nemcsak tiszta fejjel és fejlett ösztönkészlettel, hanem kifinomult intelligenciával is rendelkezik, ezért mindezt csak valóban indokolt esetben teszi, akkor, ha jó oka van rá. Nem okoz számára különösebb nehézséget a két ellentétes hangulat közötti átváltás, ahogyan az eltérő szituációk felismerése és lereagálása sem. Az amerikai buldogra pillantva joggal feltételezhetjük, hogy ez a kutya valóban képes lehet egy dühöngő bikát megfékezni, vagy medvével harcolni. Túlzásoktól mentes, középnagy termetű kutya, mely kellően gyors és agilis, ugyanakkor 50-60 kilójával komoly ?tűzerőt? képvisel. Alkatilag még heterogén fajta, ami a különböző területeken eltérő feladatokat végző kutyák miatt alakulhatott így. Alapvetően két típusa különböztethető meg. Az egyik ún. ?standard?, mely atlétikusabb, könnyebb felépítésű, valamivel hosszabb orral rendelkezik, a másik a ?bully? (johnson vagy classic), mely nehezebb, tömegesebb, szélesebb, nagyobb fejű, kicsit rövidebb orrú. Értelemszerűen a standard kutyák a legkülönfélébb kutyás sportokban jeleskednek, míg a bullyk a kutyavilág erőemelői, akik rövid távon robbanékonyak és félelmetes erejűek, tehát mondjuk bemelegítés nélkül helyből ledöntenek egy téglafalat, de hosszabb távon, például kimerítő futás után kell nekik egy szusszanásnyi pihenő, hogy megismételjék a gyakorlatot?   1,6 tonnát húz? Bár meggyőző fizikuma és marcona külseje félelmetes benyomást kölcsönöz neki, emberekkel szemben felesleges agresszivitást az amerikai buldog nem mutat, sőt kifejezetten kedveli a kétlábúakat. Nyitott a világgal szemben, és szívesen köt barátságot még vadidegenekkel is, feltéve, hogy azok kellő tisztelettel és rossz szándék nélkül közelednek felé. Baltával faragott, rusztikus megjelenése ellenére meglehetősen szofisztikált lélek. Gazdájáért rajongó, végtelenül emberközpontú kutya. Pillanatnyi hangulatát, érzéseit rendkívül hűen tükrözi kerekded buldogábrázata, ami arcjátékát ? mint általában a hasonló, rövid orrú fajtákét ? még ?emberibbé?, még kifejezőbbé teszi. Meglepő módon gazdáival szemben sosem él vissza vitathatatlan testi erejével, és még olyan esetekben sem kérdőjelezi meg a családi rangsorban betöltött helyét, ha tulajdonosa nyilvánvalóan gyenge akaratú, határozatlan egyén. Ez azonban semmiképpen sem ?felhívás keringőre?! Az amerikai buldog tartása felelősségteljes, erős jellemű, következetes gazdát kíván. Egy ilyen kaliberű kutya tapasztalatlan, gyenge kezű embereknek nem való. Érdemes megjegyezni, hogy az amerikai buldogok elképesztő teljesítményeket produkálnak speciális súlyhúzó versenyeken. Nem ritka, hogy egy 50-60 kilós kutya 1600-1800 kilogrammot(!) is képes elvontatni. Ennek tudatában képzeljük el, mi történik akkor, ha egy pórázon sétáltatott, de fegyelmezetlen, neveletlen amerikai buldog egy rivális kutyát, vagy kergetni való macskát pillant meg az utca túloldalán! Szempillantás alatt átcsörtethet az úton, és ebben a legkevésbé sem fogja zavarni a póráz ellentétes végén fityegő gazdája. Ha pedig éppen akkor jön arra egy autó, kész a tragédia?   Ütlegelni felesleges Mindazonáltal az amerikai buldog nevelése messze nem olyan nehéz feladat, mint azt sokan gondolnák. Tény, hogy állhatatos, időnként akaratos tud lenni bizonyos dolgokban, hiszen annak idején szó szerint az élete múlhatott kitartásán és makacsságán, ugyanakkor a szilárd következetességre igen fogékonyan reagál. Ahogyan korábban olvasható volt, igen érzékeny lelkivilágú fajta, ezért nevelésénél, kiképzésénél a durvaságot kifejezetten kerülni kell. Megrovásként bőven megteszi a megfelelő pedagógiai pillanatban adagolt ?lélektani hadviselés?, pl. egy ideig nem veszünk róla tudomást. Normális kutya-gazda kapcsolat esetén ez jobban megviseli, mint bármilyen esztelen verési kísérlet. Ez utóbbi amúgy is halvaszületett gondolat, mivel az amerikai buldog különösebb meditatív rákészülés nélkül is magasabb fájdalomküszöbbel rendel